Az ügyes kezek klubjában készülnek az angyalok

Horváth Jenőné nagyon szép emlékeket őriz gyermekkorából, mert pajtásaival  rengeteget tartózkodtak a szabad levegőn. A három testvér közül sajnos már csak ketten örülhetnek egymásnak.  Ősz táján egyik legnagyobb élménye a kukoricaszedés volt, amelyen a szülők testvéreitől kezdve a tágabb família is részt vett. – A mai fiataloknak már elképzelhetetlen, hogy az idősebbek mennyit meséltek, és szinte szívtuk magunkba a régi történeteket –  emlékezett Valéria legkedvesebb ifjúkori benyomásaira. Az isterc olyan liszt alapú étel, amelyet a gyerekek akkoriban nem akartak megenni, ugyanakkor sokaknak ízlett a kukoricából készült kása és a tepsiben sütött prósza. A tengeri minden családban előkelő helyen szerepelt, mert nemcsak a termését, hanem a szárát és a levelét is felhasználták: lábtörlő, edényalátét, szatyor, gyerekjáték,  háztartási eszközök, mint a kenyérkosár, virágdísz készültek belőle. Szinte nem volt olyan termény, amit ne tudtak volna hasznosítani a ház körül, de a kenyérért sem mindig mentek a boltba, mert az udvari kemencében megsütötték – mondta az interjúalany.

Bödecs Valéria életében a kapuvári középiskolai évek hoztak nagyobb változást. A pedagógusokra úgy emlékszik, hogy szigorúan megkövetelték a tananyagot, de az emberség is megmutatkozott irányukba. Legkedvesebb tanárai Hámori Miklós  (Hámori György, kapuvári polgármester édesapja) és Mihálka Jenő volt, de nagy szeretettel gondol vissza osztályfőnökére, Kiss Józsefnére. – Nem voltam jó tanuló, de ha odafigyeltem volna, akkor lehettem volna sokkal jobb is – mondta önkritikusan a volt kapuvári diák, aki az irodalmi szakkör munkájába nagyobb kedvvel vett részt. A lányságot sokáig nem élvezte, mert az érettségi után szinte rögtön férjhez ment. Horváth Jenőnének négy gyermeke született, s attól kezdve minden perce le volt kötve. Asszony korában a szórakozást legfeljebb az olvasás és a kézimunkázás jelentette, ezért nagyon sok rábaközi mintát hímzett a terítőkre, míg valamelyiket inkább azsúrozta (szálhúzásos díszítés). – Kimondhatatlan érzés az, amikor anyák napján négy gyermek hozza felém a virágot – tette hozzá a három lány és egy fiú édesanyja, majd így folytatta: ma sem csinálná másképp, mert  sok örömet jelent neki  a hat unokával kibővült család. Lássuk, hogy a gyerekek közül hányan léptek az édesanya nyomdokaiba: kötni mind a négyen szoktak, horgolni viszont csak egyik leány tud, s a nagyszülő újabban unokáit tanítgatja. A keresztszemes könyvjelző, a karácsonyi ajtódísz már a kisebbek keze munkáját dicséri.

A kreatív asszony szerint a horgolással előállítható dolgoknak csak a fantázia szab határt.
Az előzmények ismeretében már érthető, hogy miként tett szert kézügyességére és ötleteire Horváth Jenőné, aki 2012 elején létrehozta Beleden a tizenegy fővel működő ügyes kezek szakkörét. A klub célja,  hogy saját maguk készítsék el a nagyobb ünnepekre, évfordulókra szánt ajándékokat. Ez az év vége közeledtével egyre aktuálisabb lesz. Valéria nagyon szeretné megint divatba hozni  a horgolást, ezért nekiláttak a terítők és a dísztárgyak előállításának, sőt mi több, ékszerekkel is megpróbálkoznak. A klubvezető úgy gondolja, ha meglátják az emberek, hogy mikre képesek, többen is be fognak léni a fiatalokból és idősebbekből álló csapatba.