Aktuális televízió, újság és internetes hirdetési ajánlatunk Megnézem

Az életünket kicsit feldobják ezek az alkalmak

Id. Tollas Gábor erdélyi  gazdálkodóval abból az alkalomból ült le kameránk elé Németh László vásárosfalui lakos, hogy ő is aktív részt vállal a rábaközi kis falu, valamint Székelyvaja közt kialakult, több évre visszatekintő testvértelepülési kapcsolatból. A kérdező elsősorban arról faggatta a határon túl élő ismerősét, hogy mi a véleménye a testvérkapcsolatról, továbbá miként élte meg a magyar állampolgárság felvételét.
Székelyvaja ismert lakója (aki nem mellesleg ifj. Tollas Gábor színész édesapja) a legelejétől fogva figyelemmel kísérte Vásárosfalu és az erdélyi kis település lakói közti találkozókat. Az első beszélgetés-re úgy emlékszik, hogy a családok nyomban egymásra hangolódtak, és jó testvérként néztek az alakuló kapcsolat elé. A felnőttek után az ifjabb nemzedék tagjai találkozgattak, ami nagy hatással volt a gyermekekre. A Kis-Küküllő kristálytiszta vizében felfrissülő magyar diákoknak hamar megváltozott tévesen kialakított véleménye: tudták, hogy Erdélyben jó helyre kerültek. Azt a kb. tizenhét székelyvajai családot, amely a végsőkig kitartott magyar barátaik mellett, Vásárosfalu tiszteletbeli polgáraivá fogadták a Rábaközben.

– A mi kapcsolatunk  kibírja a sok évi folytatást is.
Már a gyermekeink is készülnek, ha jöttök – mondta id. Tollas Gábor a vásárosfalusi Németh Lászlónak. – A nyugati fejlődés Magyarországon a ti vidéketekre hamarabb odaért. Viszont általatok ez a folyamat hozzánk is elért és az útja lerövidült – hangzott a folytatásban. Tollas úr később arról beszélt, hogy az erdélyiek sokáig ellene voltak annak, hogy beszivárogjon hozzájuk a német mentalitás, vagyis a rend, a fegyelem és a precizitás. Az Osztrák-Magyar Monarchiában az első vasutat Beszterce vidékén építették meg, ahol beindult a kereskedelem. A 70. életévét betöltő székelyvajai gazda gyerekfejjel ugyan, de megélte az 1946-os nagy szárazságot és az azt követő éhínséget. Úgy maradtak életben, hogy eladták a házi szőtteseket és posztókat a több élelmiszertartalékkal és gabonával rendelkező szászoknak.

– Amennyiben nem oldják meg ezt a drága szép politikusok, akik között kéne egy becsületes közgazdász, és neki át kellene adni az irányítást, addig nem fordul meg ez a dolog, és csinálhatjuk a választást, mert bizony csak cirkusz az egész!
Hogy mire gondolt Tollas úr, mindjárt kiderül: – Nem az a baj, ha a családfő elmegy más országba boldogulni, hanem ha nem jön vissza! Ha esetleg mégis visszakerül, akkor meg idegenné válik a többiek számára – jegyezte meg id. Tollas Gábor. Amikorra Székelyvaján az ’50-es években normalizálódott a helyzet, több mint ezer lakost számláltak a településen, a határ pedig mindennel elátta az embereket. Sajnos, manapság a fiataloknak máshol kell szerencsét próbálniuk, ezért lassan szétesnek a családok. A televíziónknak nyilatkozó gazda a legveszélyesebbnek azt tartja, hogy vagy a férj, vagy a feleség havonta egyszer látja a gyerekét. –  Hiába csinálnak sportcsarnokot, iskolát. Akinek nem tudnak kenyeret adni, az mit ér vele? Hiába csinál utat, hát ki a franc jár rajta? Ez a valóság! Erdély nagyon szép, és nagyon lehetne benne élni, csak egy kicsit más felfogással és politikával. Jobban meg kellene becsülni a terme-lőréteget. De itt vagytok ti, ami minket kicsit kizökkent a mindennapokból. Már az arcotokat is jól esik látni, bizony Isten, őszintén mondom!

– A Gyurcsányt jelen pillanatban is jobban utáljuk, mint annak idején Ceaușescut, pedig kaptunk belőle bőven! – hangzott az interjúban.
Id. Tollas Gábor elmondta, hogy óriási csalódásként élték meg, amikor 2004-ben a szavazók elutasították a kettős állampolgárság ügyét. – Nem tudtuk elhinni, hogy ez megtörténhetett. S mikor ti meghívtatok minket, az olyan jól esett, hogy muszáj volt megköszönni. Ebből alakult ki az a beszéd. (Id. Tollas Gábor kifejezte köszönetét és háláját a vásárosfalusiaknak, hogy tiszteletbeli polgárrá fogadták a székelyvajaiakat. Ebből a beszédből olvasott fel részletet Ivanics Ferenc országgyűlési képviselő 2005 decemberében a parlamentben.) A szerző  az Országházban nyilvánosságot kapott beszédében keserűsége mellett a következő gondolatokkal vigasztalta magát és székelyvajai társait: «Azért az ország lakosságának a nagyobbik része mégiscsak azon volt, hogy mi hozzájuk tartozunk».
– A kicsi ember azt csinálja, amerre irányítják, még a politikai tévedések fele is. Id. Tollas Gábor, hogy érthetőbb legyen, mire gondol, Tompa Mihály A gólyához című verséből idézett: Testvér testvér, apát fiu elad.../Mégis, ne szóljon erről ajakad,/Nehogy, ki távol sír e nemzeten,/Megútálni is kénytelen legyen! Szerinte a kettős állampolgárság elutasításával majdnem oda jutottunk, mint amiről a költő sorai szólnak.
Szerintem, aki figyelemmel követte a Rábaközi Televízió adását, az úgysem tudta elhagyni a szobát, mert képtelen volt félbehagyni id. Tollas Gábor történetének hallgatását, és azóta oly módon érezheti magát, mint amikor a vásárosfalui és környékbeli gyerekek megmártóztak a Kis-Küküllő tiszta vizében, mert egy kicsit átitatódott Erdéllyel.
Beküldés dátuma: 2012. 09. 04.

Kapcsolódó hírek

További hírek