Aktuális televízió, újság és internetes hirdetési ajánlatunk Megnézem

Aki sokat kérdez és van hozzá érzéke, jó cukrász lehet belőle

Szupinger Rudolf szíve szerint szakács szeretett volna lenni, de 1960-ban – szülői nyomásra – cukrásztanulónak szegődött. Fodrászként dolgozó kisiparos édesapja egyértelműen a vendéglátás felé orientálta. A kapuvári áfésznál kezdő fiatal a budatétényi iskolát országos versenyen elért eredménye miatt fél évvel előbb fejezhette be. Három év múlva már segédként foglalkoztatták az egyik cukrászüzemben, amit a sorkatonai szolgálat szakított meg. Leszerelése után a kapuvári cukrászüzem vezetésével bízták meg, mert elődeit valamilyen oknál fogva eltávolították. Egy idő után azonban az ő személyével kapcsolatban is gond merült fel: akkoriban a vezető pozícióban lévő szakemberek párttagság híján nem folytathatták tevékenységüket. A vele azonos szakmát választó feleségével 1972-ben úgy döntöttek, hogy jelentkeznek a beledi cukrászatba, ahol hat esztendőn át tevékenykedtek. Szupinger úr kitérőnek tekinti élete azon szakaszát, amikor a zánkai téesz kocsmáját üzemeltette, mert mint mondta, ez nem az ő világa volt. A házaspár 1984-ben letette a mestervizsgát azzal az elhatározással, hogy létrehozzák saját műhelyüket és cukrászüzletüket. Ennek több mint huszonöt esztendeje, s még annyi fontos változás történt, hogy fiuk is kitanulta a szakmát. A vállalkozás így háromtagúvá vált, mely két segéddel és egy kézilánnyal egészült ki.

Vajon hogy viszonyul a cukrász az édességhez, és melyiket kedveli jobban?
Szupingerék az alkalmazottakkal együtt alig várják, hogy a januári üzemleállás után kisüljön az első tepsi, s máris nekilátnak falatozni. A családfő a süteményt jobban szereti, mint a fagylaltot. Fotóalbumukban számtalan édességről készült kép szerepel, tehát bő választékkal állnak a megrendelők elé. Természetesen az egyedi igényeknek is eleget tesznek, mint például amikor az edvei evangélikus templom mását kellett szerepeltetni az édességen. A beledi városavatóra a település címerével ellátott, 120 szeletes tortával készültek.

Szupinger Rudolfot idén érte az a megtiszteltetés, hogy a Tapolcán megrendezett országos kongresszuson átvehette az Aranykoszorús cukrászmester elismerést.
Minek köszönhető ez a kitüntetés? A házaspár a nap huszonnégy órájában együtt van, és vitázni is csak szakmai kérdések miatt szoktak. A vége persze mindig az, hogy belátják a másik igazát. – Meg van osztva a munkamenet: én az elméleti dolgokkal vagyok elfoglalva, ő pedig a kivitelező – avatta be a családfő a nézőket a  titokba. Az infarktuson átesett mestert így próbálja kímélni a neje és a fia. A fiatalok lassan átveszik a stafétabotot, ezért a szülők csak akkor dolgoznak intenzíven, ha nagyon sürgős. Gyesen lévő menye ugyancsak a vendéglátóipari szakmában képezte magát, és ha a kis unoka betölti a harmadik életévét, az anyuka Szupinger Rudolf helyére lép. Onnantól a nagyszülők már nyugodtan pihenhetnek.

Szupinger urat családja nyomtatóval lepte meg a névnapjára, aminek a mester nagyon örült, hisz az ostyákra való mintát ezen fogják előállítani.
A vállalkozást folytató fiatalabb generáció úgy tűnik, még sokáig számíthat Szupinger Rudolfra, aki lelkesen mesélte, hogy milyen újdonságokat látott az év eleji szakmai konferencián. A mester nyitott a modern dolgokra, és fejében már megszülettek azok a megoldások, amelyeket a torták díszítésére használhatnak. – Mindenre képesek vagyunk, és ha a kedves vendég elmondja, hogy mi az óhaja, azt mi megvalósítjuk – mondta a megrendelő igényét szem előtt tartó szakember. Keze alatt négy-öt diák is megtanulta a mesterség csínját-bínját, de fiát a ’90-es években inkább Sopronba küldte, hogy ott ismerje meg az alapokat. Sajnos, ez a terve nem egészen úgy sült el, mint ahogy szerette volna, mert a szakképzőhelyen a fiatalember fizikumát kihasználva, inkább az erőt igénylő feladatokra fogták be. Szupinger Tamás a cukrászattal járó finomabb műveleteket édesapjától tanulta meg.

De hogy vélekedik mindezekről a képviselőségbe is belevágó ifjabb Szupinger?
Az általános iskola befejezésekor neki is nagy kérdés volt, hogy merre tovább, de  atyai indíttatásra  a cukrász pálya mellett döntött. Tamás választását nem bánta meg, mert nagyon jól működik a családi vállalkozás, és büszke a szülők által elért eredményekre. Édesapja menedzseli a céget, tehát ő a szellemi motorja, anyukája  pedig szaktudásával és kétkezi munkájával járul hozzá a sikerhez.
Íme a Szupinger család titkos sikerreceptje: az idősebbek figyelembe veszik a változásokat és a fiatalok elképzelését, utóbbiak pedig hallgatnak a több évtizedes tapasztalatokra.
Beküldés dátuma: 2012. 05. 29.

Kapcsolódó hírek

További hírek