A vadmacskát, a bársonyos darázscincért is fel kellett ismernie

A három fordulóból álló “Kaán Károly Természet- és Környezetismereti Versenyre” való felkészüléshez nem elég az iskolában elsajátított tananyag, mert az jó, ha huszonöt százalékban lefedi a számonkért tudást. A megmérettetés ezenkívül a Búvár folyóiratban rendszeresen megjelenő tematikus írásokra épül, továbbá minden esztendőben kiemelten foglalkoznak hazánk két-két nemzeti parkjával, de a további védett területekről is be kell számolni. A több kiadványt megjelentető Kaán Károly erdőmérnök életművét szintén alaposan meg kell ismernie a tanulóknak, mert már az ötödikesektől is évszámokat kérdeznek  nyilatkozta a felkészítő tanár, akinek pályafutása során olyan is előfordult, hogy megfutamodott a versenyre kiszemelt diákja, mondván, hogy ilyen mennyiségű információt ő nem képes megtanulni. Bata Márk viszont vállalta a felkészüléssel járó plusz munkát, és  annak ellenére, hogy ő maga sem feltételezte az első öt közé való bejutást, második helyen végzett a megyei fordulón. Az ötödikes fiú az őszi szünet óta gyakorolt a versenyre, és ahogy közeledett az időpont, egyre sűrűbben találkozott Nagy Zoltánnéval. Márknak nagyon feszített tempót kellett felvennie, mert a különórák után még otthon tanult, majd megetette kedvenc halait, és ezután másra nem is maradt ideje. Az óvodás korától kiválóan számoló Márk a tesivel is szimpatizál, és a szorgos diák még édesanyjának is segít a házimunkában. A kapuvári iskola tanulója a verseny legnehezebb részének azt nevezte, amikor az állatok étkezéséről kellett számot adnia, de összességében megoldhatók voltak a feladatok.