A tanító bácsi szerint a béke szigete a gartai általános iskola

Heipter Károly születése óta Kapuváron él, és mint mondta, szinte folyamatosan tanítónak készült. Már csak ezért is érdekes, hogy miért indult el mégis teljesen más irányba. Indoklása szerint a katonai iskolában szemüveg viselése miatt nem választhatta a műszaki tiszti kart, de még időben észrevette, hogy el kell hagynia ezt a pályát, hiszen ő nem erre rendeltetett. A tanítóképző sikeres befejezése után elkezdhette hivatását, melyet lassan tíz éve gyakorol. Ha megkérdeznék tőle, hogy az alsó vagy a felső tagozatosokkal foglalkozna a legszívesebben, mindig a kicsiket választaná. Heipter Károly szerint sokkal nehezebb az elsősöket tanítani, de rengeteg szeretettel hálálják meg a gondoskodást. Főiskolás korában a harmadik-negyedik osztályban volt tanítási gyakorlaton, sőt, a még náluk idősebekkel is foglalkozott, és különösebben nem mutatták meg neki, hogy miként kell bánni az óvodából kikerülő elsősökkel. A tanító bácsi eleinte aggódott, de miután megismerte a nebulókat, rájött, hogy nemcsak a gyerekek, de ő is rengeteg ismerettel gazdagodott. Az iskolát kezdő gyerekeknek meg kell tanítani a legapróbb  szabályokat is, de ha már az elsőben megjegyzik és gyakorolják a helyes viselkedést, a következő években nem lesz különösebb gond velük.
A gartai iskola pedagógusa meg van róla győződve, hogy a férfi tanítók előnye a hölgyekkel szemben az a fajta “apa modell”, amelyet női munkatársaitól sosem várhatnak el. Heipter Károly úgy véli, jót tenne hivatásának, ha minél több oktató kerülne ki az erősebbik nemből, de az alacsony javadalmazás miatt attól nem tart, hogy valaha is többségben lennének a férfiak. – Az első pillanattól kezdve, amit kérek, azt a gyerekek megcsinálják – majd tovább magyarázta, hogy szerinte miért nincs fegyelmezési gondja: A kicsik általában otthon is azt látják, hogy az édesanya a szerető, a gondoskodó, az ápoló, és az apa a szigorúbb, ezért neki mégúgy is szót kell fogadni. Az elsősök a napközis nevelővel indulnak ebédelni, a tanóra pedig fél háromtól háromnegyed négyig tart; közben szabadfoglalkozás van. Az írásbeli és szóbeli házi feladatokat úgy készítik el, hogy az összhangban legyen a délelőtti tanórákkal. A pedagógus ha kell, egyenként is segít a gyerekeknek, a tanórák végén pedig képességfejlesztő játékokkal köti le a nebulók figyelmét. Pászli Vivien elmesélte, hogy neki egyáltalán nem volt furcsa, hogy Karcsi bácsi lett a napközis nevelője, aki megmutatja a vonalak és betűk rajzolását. Az elsős Szántó Réka nem tartja nehéznek az iskolát, mert otthon már keveset kell tanulnia, hiszen ebéd után mindent jól begyakorolnak. A feladatokat egyedül is meg tudja csinálni, ezért tanító bácsija csak ellenőrzi.
Heipter Károly csupa jót tudott mondani a gartai iskoláról, ahol csend és nyugalom veszi körül az elsősöket, tehát ideális környezet a beilleszkedő kicsiknek, akiket uzsonna után kísérnek haza a szülők. A tanító bácsi szabadidejében sportközvetítésekkel, filmnézéssel és olvasással piheni ki magát, hiszen másnap várják az iskolások. Mivel szeretne továbbra is ezen a pályán maradni, és esetleg továbblépni, idén ősszel elkezdte a közoktatásvezetői és pedagógus szakvizsgára való felkészülést.