A nagy múltú csornai vásárok hangulatának felidézése volt a célja a Csornai Korona Polgári Egyesületnek a művelődési ház parkolójában rendezett  kiállítással. Régen a vásártéren nemcsak a termények és a különböző munkaeszközök cseréltek gazdát, hanem bármily furcsa a mai fülnek, az információ is, hisz akkoriban még nem volt  nyomtatott újság és televízió – idézte fel az adott kort dr. Turi György. A vasúthálózat kiépítésével még több helyről érkeztek az árusok – tette hozzá a polgármester, aki gyermekkorából úgy emlékszik, hogy külön területen tartották az állat- és a kirakodóvásárt. Biztos sokan emlékeznek még arra, hogy a mostani Petőfi lakótelep helyén cseréltek gazdát az állatok, a „cédulaházban” pedig a megkötött egyezséget tették hivatalossá. A közelben üzemelő kocsma tulajdonosa is profitált a vásárból, mert a gazdák nála ittak áldomást.
Mint ahogy a megnyitóbeszédből kiderült, az vásári időutazás Márkus Marianna és Horváth Tiborné ötlete nyomán valósult meg.

Mai felgyorsult világunkkal ellentétben eleink képesek voltak harmóniában élni a természettel, ezért érdemes tőlük átvenni a jó példát.
A régmúlt vásárok termékei, ízei és hangulata a Rábaköz igazi „kincsesbányájának” tekinthető, amit érdemes feleleveníteni – nyilatkozta Gecsényi András. Sok itt élő embernek nemcsak a megművelt föld, hanem az akkor használatos mezőgazdasági gépek és eszközök is a gyökereket jelentik, melyek a biztos megélhetést tették lehetővé. Az alpolgármester bízik abban, hogy nem egyszeri alkalommal rendezték meg a nosztalgia vásárt, mert talán lesz folytatása is, ami elsősorban a kiállítókon és a nézelődőkön múlik.

Régen a mézeskalács szívnek a lányok nagyon örültek, mert számíthattak az udvarló rendszeres látogatására.
Márkus Marianna arról beszélt, hogy zömmel Csornáról várták a kereskedőket, akik elfogadták az invitálást. Fazekasok, pékek, kürtőskalács-készítők, méhészek, virágkötők, zöldség- és gyümölcsárusok lepték el a standokat. A főszervező örül annak, ha megkóstolják az emberek a bioételeket és a feledésbe merülő házias ízeket. Szerinte nincs párja annak az élelmiszernek, amit helyben termett nyersanyagól állítanak elő.

A mezőgazdasági eszközök a falun, illetve a városban élő gazdálkodók számára is a megélhetést jelentették.
Élő Imre öt-hat éve gyűjti a régebbi mezőgazdasági eszközöket és berendezéseket. Az alapot a rámaradt családi örökség adta, amit aztán szépen tovább bővített. Mikor ismerősei tudomást szereztek „kollekciójáról”, önként felajánlották az újabb darabokat. A csornai kirakodóvásárra az összeállításnak csak a töredékét tudta elhozni, mert java részét házában őrzi. A szenvedélyes gyűjtő ismerős lehet a nézők számára, hiszen régi tárgyaival, dokumentumaival  televíziónknak korábban bemutatkozott. Azóta még nagyobb ismertségnek örvend, hisz iskoláscsoportok érdeklődnek a szabadtérben és a fedett helyiségben tárolt holmijai iránt. Élő Imre szerint mindig lesz olyan ember, aki megőrzi őket az utókor számára.