A rábacsanaki almáskert gazdája az édesebb gyümölcsöt kedveli

Amerre a szem ellátott, mindenhonnan pirospozsgás almák kandikáltak ki a fák sűrűjéből a gyermekek legnagyobb örömére. Elszánt kis csapat lepte meg a rábacsanaki almáskertet, amikor vödrökkel felszerelkezve megérkeztek a gumicsizmás óvodások. Vidám csicsergésük nem volt ellenére a gazdának, mert Széles László készséggel mesélt az almatermesztés fortélyairól.
Az első fákat 1993-ban telepítette  szülei segítségével, de hogy minden apró részlettel tisztában legyenek, előtte nyugat-európai körúton vettek részt: Németországban, Ausztriában és Olaszországban tanulmányozták ezt a fajta technológiát, melynek  lényege, hogy a 1,5 méter tőtávolságra ültetett fákat nem hagyják magasra nőni. A módszerrel jobb minőségű termést takaríthatnak be – tette hozzá a gyümölcstermesztő. Széles László külföldön úgy látta, hogy mostanában még ennél is közelebb ültetik a facsemetéket, ezért az újonnan telepített növényeket már 0,8 - 1.0 méterre helyezi el egymástól. – Ezek a fák már az első évben 1 - 1,5 kg almát teremnek, és szeretnénk, ha három-négy éves korukra a 40-50 tonnás hektáronkénti átlagot is elérnénk, ami ma Nyugat-Európában alapmennyiségnek számít. Mivel a föld drága, az adott területről minél nagyobb termésmennyiséget akarnak kinyerni, méghozzá a lehető leghamarabb, de erre a technológiára nem alkalmas az összes növényfajta.  Mindig arra törekszünk, hogy ne a legolcsóbbak, hanem a legjobbak legyünk. Ehhez olyan szaktanácsadók véleményére hagyatkozunk, akik a legelismertebbek a kitenyésztett fajtákkal kapcsolatban – fogalmazott a riportalany. A minőség nem a permetezésen múlik – tette hozzá, majd megjegyezte: ennél fontosabb a tavaszi metszés. Drasztikusnak tűnik, de bevált: a négy évesnél idősebb részeket tőből eltávolítják. Arra is ügyelnek, hogy egy virágrügyből csak néhány alma legyen, tehát precízen meg kell ritkítani a termést. A fák napi két-három liter vizet igényelnek, és amikor indokolt, megkapják a lombtrágyát, permetezni pedig csak akkor szokták, ha feltétlenül szükséges. A termesztő alapvetően két csoportba sorolta a gyümölcsöt, de az édes és savanyú fajtán belül természetesen több típust kínálnak. Széles László úgy vette észre, hogy a fogyasztók elsősorban “szemre” választják ki az almákat, mert ha tetszik, akkor megveszik. A szakszerű tárolásnak köszönhetően egész éven át friss gyümölcsöt kínálnak a fogyasztóknak.
A tulajdonossal folytatott beszélgetés közben persze a gyerkőcök sem tétlenkedtek, és alaposan megtöltötték a műanyag vödröket. Füleki Lászlóné, a Kerekerdő Körzeti Óvoda vezetője elmondta, hogy öt éve látogatják a rábacsanaki almáskertet a gyerekekkel, ahol természetes környezetében csodálhatják és kóstolhatják meg a hazai gyümölcsöt. A szanyi intézmény tagóvodájába járó kicsik egész héten át izgalommal várták a kirándulást. Nagy Zsófiának nagyon ízlett az alma, amit létráról ért el. Az oviban gyümölcssalátát készítenek a begyűjtött terményből. Kocsis Zsoltika elárulta, hogy náluk otthon nincs almafa, pedig egyenesen imádja az érett, ropogós ennivalót. A harmadik almát ízlelgető Jókuti Attila két harapás közben beszélgetett velünk, és láthatóan jólesett neki a sokadik gyümölcs. A kisfiú nem válogatós, mert megeszi a zöld, a piros és a sárga színű almát is.