A mielőbbi viszontlátás reményében búcsúztak el

Az ősztől hetedikbe készülő Nagy Márta örül annak, hogy sok helyre eljutott hazánkban. – Nekem nagyon tetszik Magyarország – mondta az Erdélyből érkezett diák, akit főleg az impozáns épületek nyűgöztek le, mint Fertődön az Esterházy- és Nagycenken a Széchenyi-kastély. A Maros megyei Ákosfalváról érkezett Józsa Réka az ötödik osztályt fejezte be az előző tanévben. A magyarországi látogatása során mi volt a legizgalmasabb kérdésre szinte azonnal rávágta a választ: a  kenuzás. A Fertő-Hanság Nemzeti Park munkatársa a Kócsagvártól kísérte őket a Fertő tóig, ahol mindenki kedvére evezhetett. Rékának nincs víziszonya, ezért cseppet sem tartott a hullámoktól. Harko Hunor már eleve úgy érkezett Magyarországra, hogy csak jóra számított, s mint mondta,  várakozása beigazolódott. A hetedikes fiú szintén a tó közelében érezte a legjobban magát: a hajózás, a kenuzás és a strandolás volt a kedvenc programja, a kócsagvári szálláshelyet pedig különlegesnek találta. Újdonsült barátaival szeretné tartani a kapcsolatot, s az egy év múlva várható legközelebbi  viszontlátásig az interneten értekeznek egymással.
Józsa Gabriella, az ákosfalvi iskola igazgatója a 2000 óta tartó testvérkapcsolatról beszélt, mert azóta látogatják egymást a települések. Az önkormányzati tagok, a tanárok és a diákok egyik évben utaznak, a másik esztendőben pedig fogadják a vendégeket. A pedagógus meggyőződése, hogy az iskolások itt-tartózkodásuk idején maradandó élményeket szereztek, a korábbról származó ismeretségek pedig még jobban elmélyültek, akinek meg még nem volt barátja a testvértelepülésről, most találhatott magának. A mielőbbi viszontlátás reményében integettek egymásnak a fiatalok, amikor hazaindultak az erdélyi diákok és kísérőik.