A kis település nem feltétlenül jelent alacsony színvonalú iskolai képzést

A szőlő- és gyümölcstermesztéséről ismert Szigetújfalun született Eckrich Béla középiskolás koráig élt a Pest megyei településen. A család utazóládája hosszú ideig készenlétben állt, és épphogy megúszták a világháború utáni kitelepítést; de nem minden rokonuk volt ilyen szerencsés, ugyanis többeket Németországba deportáltak. A sváb felmenőkkel rendelkező fiatal a gimnáziumot Ráckevén végezte el, majd a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Akadémián folytatta tanulmányait. Az államvizsga idején szerzett vesemedencegyulladása miatt orvosai azt tanácsolták, hogy lehetőleg keveset tartózkodjon a szabadban, és csak benti munkát vállaljon. A frissen végzett mezőgazdasági mérnöknek szerencséje volt, mert a megyei oktatási osztályról épp olyan végzős hallgatókat kerestek, akik kedvet éreznek az általános iskolai tanításhoz. Rábakecölbe az akkori igazgatóhelyettes áthelyezése miatt került, pedig eredetileg Fertőszentmiklósra irányították. A tanári képesítést levelező tagozaton szerezte meg, majd tizenkét éven át igazgatta a beledi alapfokú oktatási intézményt, melyet közben összevontak a ciráki és a rábakecöli iskolával. Az integráció hatására a körzet egyik legnagyobb általános iskolája lett az övék. Az 1960-as évek elején még 200 feletti tanulólétszámmal büszkélkedhettek Rábakecölben, melyhez a miklósmajori tagintézmény is idetartozott. A téeszesítés korszakában sok fiatal elkerült a településről, mert ők nem akarták vállalni a vidékies életformát, inkább a városokban keresték a boldogulást. Ez a tendencia a település lélekszámában is megmutatkozott: az akkori 1500-ról napjainkra 800-ra apadt az itt élők száma. A kedvezőtlen folyamat a “gyermekanyagot” sem kímélte: az igazgató 1996-os nyugdíjba vonulásakor  már 100-nál is kevesebben tanultak az iskolában. 2007-ben a felső, három év múlva pedig az alsó tagozat is megszűnt.
– Nem lehet azt mondani, hogy kis település, ezért alacsony szintű a képzés – fogalmazott a tizenöt éve nyugállományba vonult igazgató, utalva arra az időszakra, amikor még intenzív munka folyt az intézményben. Az újra feléledő, és akkoriban szintén működő külsős szakfelügyelet véleménye szerint is jó oktató közösség jött össze Rábakecölben.  A 74 éves Eckrich Béla hosszú pályafutása során kapott néhány hivatalos kitüntetést (miniszteri dicséretet, a Munka Érdemrend bronz fokozatát, a Magyar Köztársaság Aranykeresztjét), de számára mégis az a legnagyobb elismerés, hogy régi tanítványai, sőt még azok szülei is megismerik, és örömmel üdvözlik őt.  A nyugdíjas pedagógus világ életében elfoglalta magát, és hivatalos munkája mellett gyakran társadalmi pozíciót is vállalt, ezért most sem tétlenkedik. Az apósától ráhagyott huszonkét hektáros mezőgazdasági területen gabonaféléket, valamint nyugati exportra mézontófüvet termeszt.
– Mindig azt vallottam, hogy a közösség jelenti az erőt, ezért az összefogás sikert és eredményt hoz, a széthúzás viszont kárt okoz – osztotta meg velünk hitvallását  Eckrich Béla,  akinek magánélete úgy alakult, hogy pedagógus feleségével három gyermeket neveltek fel. Egyikük külföldön alapított családot,  náluk két unoka született. A nyugdíjas házaspár abban bízik, hogy minél tovább tudja őket támogatni.