A fiatalok a kocsma helyett a focipályán töltsék szabadidejüket!

Utánpótlás csapatok számára rendeztek tornát az átadásra váró nagyméretű csornai labdarúgó pályán, abból a megfontolásból, hogy sokkal jobban megragadja a fiatalokat a műfüves terület avatója, ha mindjárt ki is próbálhatják azt a területet, amiért a felnőttek közül ennyien összegyűltek.  Gyopáros Alpár köszöntő beszédében leszögezte: nem lehet mindent forintosítani, hisz a sportoló gyerekek öröme sem pénzben mérendő. Úgy vélte, hogy szűklátókörűen gondolkozik az, aki ellene van az ilyen jellegű fejlesztésnek, de mint mondta, többségben voltak az előrelátó emberek. Az országgyűlési képviselő hozzáfűzte: Csorna ismét számíthat a Rábaköz központja címre, mert szeretettel várják a környékből a sportkedvelőket, és a játék váljon egészségére a mozogni szerető gyermekeknek és felnőtteknek.


Csornán nem teljesen újkeletű a focizásra alkalmas, kiváló minőségű terep létrehozása iránti igény – mondta Családi János –, mert már a 2000-es évek elején felvetődött a műfüves pálya építése, s mivel ennek csak mostanra teremtődött meg minden feltétele, idén pályázhatott rá az önkormányzat. A beruházást a Csornai Sportegyesület szorgalmazta a képviselő-testületnél, melynek tagjai a második beadványra fogadták el a fejlesztési javaslatot. A döntés megszületése után azonban gyorsan pörögtek az események, mert az MLSZ rövid határidőn belül elbírálta a kérelmeket. Alig telt el egy hét, s már meg is volt a pályázat útján kijelölt kivitelező, és innentől kezdve a koordinációs feladatokat magára vállaló CSSE-elnök irányította a dolgokat.
Az sem mostani „találmány”, hogy a sportegyesület szorosan együttműködik a városban működő általános és középiskolákkal, hiszen korábban szintén  rendelkezésre bocsátották egymás termeit és pályáit. A környékbeli települések sportolói részéről ugyancsak komoly igény mutatkozik a terület használatba vételre vonatkozóan, és több hobbi csapat jelezte, hogy  megtartaná edzéseit a pályán. A füves rész körbekerítése nem azt jelenti, hogy mindenki elől el akarják zárni a területet, hanem, hogy az átlagos „grundnál” sokkal jobban kell rá vigyázni. Az alapszabályok közé tartozik a szemetelési és dohányzási tilalom, s a kedvenc állatokat szintén kívül kell hagyni. Az ételmaradék, a napraforgómag héja mind-mind károsítják a füvet, ezért ezek is kerülendőek. Az ezzel megbízott CSSE pályázati pénzből szeretné beszerezni a pálya rendszeres karbantartására szolgáló eszközöket. 
Az időjárás ezután nem fogja gátolni a felkészüléseket és a mérkőzéseket, hiszen ezen a pályán még az őszi-téli viszonyok között is rendes meccseket lehet játszani. Családi János felhívta a figyelmet a következőre: a labdarúgó szakosztály jelentős utánpótlás bázissal rendelkezik, olyannyira, hogy  az U13-as korosztályból Csorna „A” és Csorna „B” néven egyszerre két csapatot is indítottak a bajnokságon. A CSSE vezetője zárásként elmondta: a városnak azért jöhetett létre ilyen műfüves pályája, mert Csornán sokan szeretnek focizni.

Csonka László gimnáziumi évei után vonult be katonának, és 1972-től játszott öt éven át a csornai focicsapattal, mely megnyerte a nevezetes Szabadföld-kupát is. Mivel eddig se Csorna, se Kapuvár környékén nem volt ilyen pálya, szerinte nagyon jól ki lehet majd használni a csornai műfüves területet. Kantó Zsombor úgy gondolja, hogy össze se lehet hasonlítani az új pályát a sáros, sokszor felázott, szürke földdel, mert azon túl, hogy az előbbi sokkal szebb, játszani is jobban lehet rajta. Molnár Dániel a labda rúgása közben hamar érzékelte, hogy mennyivel egyenletesebb a lába alatt a talaj, és talán anyukájának is kevesebb munkát ad a mezek tisztán tartása. De hogy fest mindez a játékvezető szemével? Varga Gábor szerint még a szabálytalanságot is könnyebb megítélni, és a játékosoknak nem kell az elnehezedett talajjal megküzdenie. Itt a fiúk valóban megtanulhatnak futballozni – tette hozzá. – Végre Csornán is történt valami! – ezt már Varga Tibor mondta riporterünknek. Családi Jánosnak tolmácsolta köszönetét Haszonics István, mert szerinte a CSSE-elnök kezdeményezése nélkül ebből nem lett volna semmi. A pályával kiváló gyakorlóhelyet teremtettek a  gyerekeknek, akik kibontakoztathatják focista tehetségüket.

Mészöly Kálmán egykori válogatott labdarúgót két volt játékostársa is elkísérte a  rendezvényre: a Vasas régi futballistája, a csornai születésű Kovács Ernő, valamint a Belgiumban élő Kenderesi István, aki jelenleg a magyar válogatott külföldi megfigyelője. Mészöly Kálmán televíziónknak adott exkluzív interjújában elmondta, hogy mindenhova szívesen elmegy, ahol ennyire szeretik a focit. A volt szövetségi kapitány fiatalon intenzíven tornászott, ezért eredetileg akrobatának készült, s bátyja révén került a futball közelébe. A perspektívát Hidegkuti Nándor, az Aranycsapat tagja szolgáltatta a fiúknak. 1952-től 1958-ig a III. kerületben rúgta a labdát, 1972-ig pedig a Vasasban focizott. Mészöly Kálmán mint mondta, olyan nevelést kapott, hogy amikor megtehette volna, akkor sem hagyta el az országot, így klubjához is hűséges maradt. Az aktív mérkőzésekkel felhagyó focista megszerezte a szakedzői képesítést, amit eseményekkel teli évtizedek követtek. A nagyszerű játékostársakkal küzdő 61-szeres válogatott néha szeretné visszahozni az előző évtizedeket, legalábbis a labdarúgás eredményessége szempontjából. A fiataloktól azért kérte, hogy tegyenek mindent a magyar labdarúgás újbóli fellendítése érdekében, és minél több csornaihoz hasonló pályát kívánt a többi településen működő egyesületnek.

Kovács Ernő, vagy ahogy focista berkekben hívják, Bill nagyon fiatalon elköteleződött a foci iránt: 1964-ben már az ifjúsági csapatban rúgta a labdát, 1970-ben pedig a fővárosba került. A megyei, területi és magyar ifiválogatottat a Vasas szemelte ki magának, és 18 éves korában már az első csapat mezét viselte. A foci révén bejárta egész Európát, megfordult Afrikában, Észak-, és Dél-Amerikában, melynek minden államában focizott. A labdarúgó szerencsésnek tartja magát, mert a világ legjobb játékosaival, és a legkiválóbb sportemberek ellen játszhatott. Edzői karrierjének váratlanul bekövetkező szívinfarktusa vetett véget, azóta szakmai értelemben nem foglalkozik a focival, „csak” lelke