A csornai gettó 70 éves évfordulójáról emlékeztek

A csornai városképhez nagyban hozzájáruló, több mint százéves lakóházak jelentős részét zsidó családok építtették. A mai Eötvös utca, Mártírok tere és a Kossuth Lajos utca határolta területen nyílt meg 70 évvel ezelőtt a csornai gettó. A rábaközi település főterén avatták fel hazánk első vidéki köztéri  és közadakozásból készült holokauszt-emlékművét.

A Rábaközi Helytörténet-kutatók Társulata megemlékezéssorozatot tart az idei esztendőben a holokauszt 70 éves évfordulója alkalmából.  A társulat tagjai a helyi gettó felállítására emlékezve látogatást szerveztek a csornai izraelita temető ravatalozójába. Az épület a városközponthoz közel található, de viszonylag kevesen ismerik – jegyezte meg Szalay Balázs, aki szerint a több ezer éves nép kultúrája és vallása megérdemli a nagyobb figyelmet. A ravatalozóban 1934-ben felállított emléktábla az első világháborúban hősi halált halt csornai zsidók nevét örökíti meg. Az utolsóként feljegyzett áldozat Glaser Ferenc, az 1919-es vörösterror  idején vesztette életét.
Mielőtt Szalay Balázs, a társulat vezetője  ismertette a zsidó temetkezési szokásokat, kiemelt néhány ismertebb nevet: Gestetnernek hívták az első csornai zsidó családot, melynek egyik leszármazottja, Gestetner Dávid találta fel a stencilgépet. A família gyára a mai napig működik Angliában. Szintén csornai származású a néhány éve elhunyt dr. Berecz Endre. A miskolci egyetem kémia professzora megírta a csornai zsidóság történetét.
Ha a más felekezethez tartozók szemében gondozatlanabbnak tűnik egy zsidó temető, annak valódi oka a vallásban keresednő. A régi zsidó vallási előírások szerint a halottak tisztelete miatt tilos a temetői növényzet gondozása. A csornai temetőt azért rendszeresen gondozzák. Az elhunyt feje alá Izraelből származó földet tettek. A sírok rendjét szigorúan szabályozták, így például külön sorban nyugszanak a hitközség nagy tiszteletben álló tagjai. A fedett fővel megjelenő látogatóknak virágot vagy koszorút nem illik a zsidó sírra helyezni, ellenben kaviccsal róhatják le kegyeletüket. A sírköveken szereplő jelképeknek pontos jelentéstartalmuk van: például a pálma igaz embert, a ház erényes életet, a szőlőfürt pedig termékenységet jelent.

Kovács Károly, a helytörténet-kutatók társulatának tagja a helyi zsidóság történetének áttekintése kapcsán elmondta: 1785-ben 29, 1867-ben 358, 1896-ban 712, 1944-ben 787 volt a csornai zsidóság száma. Az előadó felsorolta a tehetős és kevésbé gazdag családok neveit is. 1853-ban csak imaháza volt Csornának, ezért az itteniek Farádon gyakorolták vallásukat. Az izraelita templom 1854-ben épült, de a 1980-as években lebontották azt. A zsidó szentegylet létesítette a több mint 6000 négyzetméteres, 420 sírhelyet magában foglaló temetőt. Az izraelita vallásúakat korlátozó zsidótörvények 1938-tól léptek életbe, 1944 májusában a csornai gettóba terelték a zsidóságot.  Kovács Károly arra kérte a lakosságot, hogy aki rendelkezik emlékekkel a rábaközi zsidóságról, szíveskedjen a társulatnak jelezni. Felhívta a figyelmet a ravatalozó felújítására is.

A zsidóság a 19. század második felében a környékbeli településekről költözött be Csornára, elsősorban Farádról. A farádi zsidóságról Horváth Győző néprajzkutató beszélt, a régmúlt eseményeinek beledi vonatkozásait pedig Németh László foglalta össze.

Bognár Csabáné (Cser Ágnes) 30 éven át tanított a csornai gimnáziumban, s mióta nyugdíjba vonult, Maglocán tölti mindennapjait. Életét 1944-ben a zsidó származású Neumann József doktornak köszönheti, aki deportálása előtt látta el tanácsokkal édesanyját. Bognár Csabánét életre szóló élmények kötik a zsidósághoz, és családtagjai révén később is sokukkal kötött maradandó barátságot.

A Rábaközi Helytörténet-kutatók Társulata júniusi konferenciáján fogja értékelni „A rábaközi zsidóság emlékezete” címmel meghirdetett pályázatot, melyre a megye több településéről érkeztek művek, de Izraelből és Kanadából is kaptak egy-egy visszaemlékezést. A deportálások 70. évfordulójára emlékezve egy-egy emléktáblát fognak elhelyezni a csornai és a kapuvári vasútállomáson. © MOLNÁR TV. KFT.